Az írás vizsgálata során számtalan jellemzőt, ún. írásjegyet vizsgálnak a szakemberek. Kezdve onnan, hogy a papíron hol helyezkedik a szöveg, egészen olyan apró elemekig, mint például a kezdő vagy végvonalak, az ékezetek, stb. Azonban a vizsgálat eredménye nem azonos a grafológusok (íráselemzők) és az írásszakértők esetében. Első olvasásra talán furcsának tűnik ez az állítás, azonban a két kifejezés, két különböző szakterületet ölel fel.
A grafológus, vagyis az írás elemzésével foglalkozó szakember kizárólag kézírással foglalkozik, míg az írásszakértő nemcsak ezt vizsgálja, hanem géppel (írógép, számítógép segítségével) készült szöveget, valamint olvashatatlan írást is analizál.
A másik lényeges különbség, hogy a grafológus számára az írás elemzése során nem feladat annak valódiságát bizonyítani, hiszen az írásminta felvételekor ez a szempont megerősítést nyer, vagyis ismert az írás készítője. Ezzel ellentétben az írásszakértő legfontosabb feladata annak megállapítása, hogy a vizsgálatra leadott minta készítője megegyezik-e a feltételezett személlyel, tehát hamisítvány-e az írás.

Szintén különbséget fedezhetünk fel abban is, hogy a grafológus az írásminta készítőjének tulajdonságait, jellemét, erősségeit, gyengeségeit, egyszóval személyiségét vizsgálja. Ezzel ellentétben az írásszakértő alapvetően nem foglalkozik a minta készítőjének jellemzőivel, viszont megállapítja annak nemét, korát, műveltségi szintjét, illetve anyanyelvét. Ezek vizsgálata közben azonban óhatatlanul megjegyzéseket állapíthat meg a készítő magatartására, viselkedésére vonatkozóan (pl. agresszivitás, becsületesség).
A grafológusok nagy része viszont pontosan ezen a tulajdonságok - nem, kor, anyanyelv – megállapítását nem vállalják fel, és az írásminta felvételekor ezért rögzítik a készítő korát, nemét, kezességét, iskolai végzettségét. Adódik a kérdés, hogy miért nem kísérlik meg a grafológusok meghatározni a duktor (az írásminta készítője) nemét, illetve korát. A választ a pszichológia adja meg, miszerint a biológiai kor és a naptári életkor nem mindenkinél esik egybe (gyerekes felnőttek, illetve „koravénnek” nevezett személyek), továbbá léteznek férfias nők és nőies férfiak is.
Természetesen a két szakterület képviselői nem keresztezik egymás útjait, hiszen írásszakértő nem vállal jellemrajzkészítést és grafológusként én sem fogadtam el soha arra vonatkozó megbízást, hogy egy írás vagy aláírás valódi, illetve hamis.