„A grafológia a kézírás elemzésének tudománya” – olvasható az interneten egyre szaporodó grafológiával foglalkozó honlapok bemutatkozó, illetve általános ismertető oldalain. A magyarosított grafológia szó alapjául szolgáló kifejezést Jean Hippolyte Michon (1806-1881) abbé - egy tekintélyes földbirtokos fiaként született – teológus alkotta meg.

Korábban az írások elemzésével kapcsolatos tevékenységre többféle elnevezést használtak: ideografia, grammimancia, grafilogia. A grafológia meghatározást a grafo = írás (elemzés) és a logos = tudomány szavakból állította össze Michon, aki már a névadással is a tudomány szintjére kívánta emelni az írásból a személyiségre, a tulajdonságokra való köveztetés folyamatát.

Sokan elfogadják a több százéves tapasztaláson alapuló grafológiai elemzések valódiságát és tényszerűségét, azonban akadnak olyanok is, akik erősen megkérdőjelezik az írásból, annak formai, illetve szerkezeti elemeiből az író személy tulajdonságaira irányuló következtetéseket. A kétkedők leggyakrabban azzal indokolják álláspontjukat, hogy mindig másképp ír az ember, és ezért nem lehet egzakt módon vizsgálni a betűket, illetve azok elhelyezkedését. Hiszen - magyarázzák véleményüket – az egyik betű kisebb, a másik nagyobb, egyszer így írok, máskor pedig másképpen. Vagyis az írásom nem rám jellemző, hanem mindig változó képet mutat.

Hangzatos ez az érvelés, azonban nem igaz! Az első tévedés ebben a magyarázatban, hogy a grafológus nem egy vagy két írásjegyet vizsgál az analízis készítésekor, hanem az írás minden egyes tulajdonságát, paraméterét górcső alá veszi és ezek együttes rendszerében alkotja meg az író személyre vonatkozó személyiségképet. Nem véletlen, hogy a grafológiai oktatást végzők első számú jelmondata: „Egy jel, nem jel!” A másik nagyon fontos tény, hogy az írás az egyik legkomplexebb emberi tevékenység, amely nem más, mint az információközlés  agyi vezérlésű pszichomotoros (lelki eredetű és a mozgásban kifejezésre jutó) megnyilvánulása. Egyszerűbben fogalmazva az írás egy tanult tevékenység sorozat, amelynek szabályozása fejlődésünkkel, érésünkkel egyre inkább automatizálódik, vagyis a közlés folyamatában a tudatos hangsúlyt a mondanivaló megfogalmazása alkotja és a megvalósítás (az írás, a betű formálás) háttérbe szorul, tudatalatti, automatikus cselekedetté válik. Természetesen mindannyian képesek vagyunk arra, hogy rövid ideig figyeljünk az írás megjelenésére, „szépségére”, azonban belemerülve mondandónkba egyre kevésbé figyelünk a megjelenési részletekre. Éppen ezért szükséges a grafológiai elemzéshez egy lehetőleg teleírt A4-es méretű lap. Ilyenkor az író ember az írás kb. egyharmada után a betűformálásról „átteszi” a hangsúlyt a tartalomra.

Nem célom, hogy a kétkedőket meggyőzzem, hiszen az emberi természet már csak olyan, hogy amit a fejünkbe veszünk anélkül, hogy meggyőződnénk valódiságáról, attól nehezen tágítunk. Inkább azt szeretném elérni ezzel a bloggal, hogy közérthetőbbé változtassam a kézírás vizsgálatának folyamatát. Éppen ezért sok olyan kérdéssel foglalkozom majd, amit az elmúlt évek során felém intéztek honlapom olvasói. Például:

Kiolvasható-e írásom(unk)ból a lelki betegségre való "hajlam"?
A kézíráselemzés  alapján meglehet-e ismerni a rejtett lelki oldalát és önmagát ?
Az írás szándékos változtatásával változnak-e a tulajdonságok is, vagy ez nem egy oda-vissza ható folyamat?
A grafológia mely munkaterületeken hasznosítható?
Mennyire tud pontos képet adni egy grafológiai elemzés az álláskereséshez, karrier-módosításhoz?